Ott volt például az egykori KFOR-os teherautósofőr, nevezzük Jussinak. 2007 táján látogattunk hozzájuk Ouluba megünnepelni az újévet. Barátaink kikötése annyi volt csupán, hogy ne hozzunk alkoholt, mert - az Atkins-diéta mellett - mind a ketten alkoholmentes életet élnek. Ezt rendben elfogadtuk, pezsgő helyett magyar bodzaszörpöt vittünk, és felkészültünk egy nyugodt, csendes estére szűk baráti körben.
Vacsoraidőben értünk a távoli Ouluba, az asztal már szépen megterítve várt ránk. A talpas borospoharak is azonnal feltűntek. Kérdésünkre Jussi csak annyit válaszolt, hogy "egy estére kivételt teszünk!"
A borok után előkerült a whiskey is, ami után nem volt megállás: az estét a város különféle bárjaiban és mulatóhelyein folytattuk egészen zárásig. Vendéglátóink között némi nézeteltérést éreztem, amikor a tisztaságot fogadó Jussi először tőlem lejmolt felesre, majd hajnal fél ötkor még sört tarhált a járókelőktől tökrészegen. Nem aznap este, de szakítottak végül.
Esküvői varázslat a fagyban
Kärsämäki messze van, ez volt az első gondolatom azután, hogy kézhez vettük a meghívót és nyugtáztam: barátunk, aki egyben leányunk keresztanyja is, végre megtalálta az igazit, és - jó harmincas nőhöz méltóan - nem tökölt sokat a rózsákkal meg randikkal, hanem pár hónap után férjül is vette a szerencsés lovagot.
Az esküvő helye egy kis 3000 lelkes település Finnország geográfiai középpontjához közel fekszik. Ezt nem csak azért fontos elmondani, hogy a hosszú, oda-vissza 1200 km-es autóút (nem létező) megpróbáltatásait ecseteljem, hanem a helyi fatemplom különlegessége miatt. Mert a templom nem akármilyen templom ám!
 |
| www.panoramio.com |
Túlélni a ceremóniát
Duplazokni, szöges talpú bakancs. Hónadrág, alatta mackóalsó, póló, fehér ing, azon gyapjúpulcsi, azon zakó, afölött bélelt dzseki. Sál, sapka, bélelt kesztyű. A hátzsákban pedig az összes kellék ahhoz, hogy a vacsorán is megjelenhessünk.
Így mentem én a templomi esküvőre. A templom a moteltől (moteltól?) csak negyedórára volt gyalog. Esküvőre autózni butaság (koccintás, miegymás...), 2 km-ért meg hülyeség taxit hívni.
Nem tudom jól leírni az élményt, akárhogy próbálom is. A fagyot, amely a legvastagabb öltözeten keresztül is belédmar. A kékesen derengő, fehér zúzmarával borított erdőket, és a fatemplomot, amely a mező közepén áll. A templomot, amely pont olyan, mint a táj körülötte. A templomot, amely nem ígér semmit, de bűntudatot sem ébreszt. "Ha van kedved, bejössz. Én mindig nyitva állok!"
Délután háromkor szürkület ereszkedett a tájra, és a fagy sem enyhült. A templomhoz deszkapalló vezet, miközben elhaladtunk az egyszerű, fából ácsolt harangláb alatt is. Különös, spirituális élmény beállni a sorba, és végighaladni a pallókon a hófehér mező fölött. A hóban nagy mécsesek égtek, azok mutatták az utat.
A templom nem ígér világi komfortot. Az a hívők dolga, hogy rendesen fel legyenek öltözve. A templomban nincs fűtés, falai nem szigeteltek, az ajtók sem záródnak hermetikusan. A padokon halmokban cserzett birkabőr volt, amelyeket takaróként is magunkra teríthetünk.
-25 Celsiusban, nyitott fatemplomban megengedhető bűn nem a legszebb öltönyünkben parádézni, mert mit ér a hagyomány, ha az ember közben belehal? Hónadrágban, hótaposó csizmákban, hatalmas kabátokban érkezett a vendésgsereg, amely azon nyomban birkabőrökbe vackolta magát. A templomban csak a mécsesek fénye világított. A negyven vendég lehelete sűrűn gomolygott a pislákoló fényben, és én kezdtem lassan megfagyni.
A női pap fedetlen fővel szépen beszélt, de mondandóját rövidre fogta. Az egész ceremónia 10 perc alatt megvolt. Akkor még nem tudtuk, hogy a beszéd második felét a meleg étteremben fogjuk meghallgatni.
Végül csak sikerült kijutnunk a templomból. Minden férfi felvett a földről egy pislákoló viharlámpást és előre ment, talán, hogy mutassa az utat a nőknek és a maradék férfinak, akinek nem jutott lámpás.
Ehet, aki él
A közeli paplak melletti kávézó elegendő helyet biztosított, hogy a 40 vendég nyugodtan egyen-igyon. A svédasztalos vacsora elején salátákat és sajtok szolgáltak fel. A Waldorf-saláta különösen ízletes volt. Ugyan a meghívóban külön kérték, hogy ne együk tele magunkat rögtön az előétellel, az éhes tömeg azonban mégis így tett. A főétel egybensült sertéskaraj, párolt bébirépa, tejszínes tepsis cékla (gluténmentes verzióban is), és sült burgonya volt. Édességnek linzerkarika és más aprósütemények érkeztek, míg a szokásos juustoleipä (sült sajt, lásd az alábbi képen) lápi szederlekvárral már keveseknek fért le a torkán.
Csak szolidan
A vacsora szolidan, csendben zajlott. Nem volt menyasszonyszöktetés, lábascsapkodós menyasszonytánc, és elmaradt a kínos verselés a vőfély részéről. Ellenben voltak versek, amelyeket a vendégek hoztak az ifjú párnak. Ajándékba.
A pár ugyanis arra kérte a vendégeket, hogy ne hozzanak ajándékba mást, csupán egy szerelmes verset. Mi több verset is találtunk. József Attila Ódájából a 3. vers, és Radnótitól a Tétova óda minden országban egyformán érthető üzenettel bír. És mégis, a magyar líra nagyjainak versei mintha egy osztállyal magasabb ligában versenyeztek volna. A finn vendégek zöme finn popszámok, táncdalok vonatkozó szerelmi vallomásait vetették papírra, amelyre én soha nem vetemedtem volna. Magyarul felolvastam egy kis részt Radnótitól, hogy megmutassuk a vers igazi nyelvezetét, majd Niina felolvasta az egészet finnül.
Szombathy tanárnő ha olvassa, ezúton üzenem: noha utáltuk egymást, a harc azért az egy Radnóti versért mégiscsak megérte! Szerelmem titkos csillagrejteke..meg a lét mint kőben megkövesült csigaház... Hát nem zseni az, aki úgy tesz efféle szavakat egy versbe, hogy azok tökéletesen a helyükön vannak?
Radnóti M.: Tétova óda (részlet)
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház."
Tölgyfa a tundrán
Az ifjú pár este kilenc előtt bejelentette, hogy hazaindulnak Ouluba. Előtte azonban még megosztottak velünk egy megrendítően szép tervet: az asztalra kirakott cserép földbe belenyomtak (na, jó: elültettek) egy tölgymakkot, mindenki szeme láttára. Az a tölgymakk az ő közös életüket jelképezi, amely vélhetően erős fává nő majd amely mélyen gyökerezik az ősi finn földben. Mi más lenne a sorsa az efféle tölgymakknak? Leszámítva a tényt, hogy Oulu klímája nem kedvez a tölgynek, és a Földön élő fajok 99%-a sem bírna ki ott egy telet.
 |
| tudasbazis.sulinet.hu |
Mindenkit meghívtak, hogy 10 év múlva megszemléljük a fácskát. Elmegyünk ha még élünk.
Így telt el az este csendben, nyugalomban. Végül az öltönyt felváltotta a téli felszerelés, és a sötét utcákon át lassan visszasétáltunk a motelba. A fagy ezúttal nem bántott minket annyira. Útközben Niina megszólalt:
- "Tudod, furcsa ez. A menyasszonyt tizenöt éve ismerem. Tizenöt évvel ezelőtt ő még nem evett húst, ateista volt, nem akart férjhez menni és nem akart gyereket. És most...túl vagyunk a templomi esküvőn, megettük a karajt és mindenki majd megőrül, mert kiderült, hogy a menyasszony babát vár! Soha ne mondd, hogy soha..."
--------------------------
Tudtad? A Finnisztán blog a Facebookon is ott van, és gyakrabban frissül mint a blog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése